"Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája? Naplójában az „őrült grófnő” ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli. Benne olyan vonzó és nagyszabású figurákkal, mint a tragikus sorsú édesanya, a gyönyörű, excentrikus cseh grófnő, vagy a naivan tisztességes nagyapa, aki Pallaviciniről Pálinkásra magyarosított, hogy 1956 után kivégezzék. A tabló részeként felbukkan Andrássy Katinka, a „vörös grófnő”, s hősnőnk nagy szerelme, Karl Schwarzenberg herceg, a gazdag és befolyásos cseh politikus. Pallavicini Zita nem másokat, önmagát beszéli ki, a maga anorexiáját, a maga depresszióját, öngyilkossági kísérletét. Mert miközben látszólag minden adott az idilli lányregényhez: nagyvilági kozmopolita közeg, nyaralás Barbadoson, vacsora Valentinónál, a valóság az a magány, a folyamatos megcsalatás, nemritkán pedig a napi nélkülözés. S hiába az impozáns kapcsolatok sora, a valódi érzelmekre vágyó, mert azokat igazából soha meg nem kapó Pallavicini Zita életének végül is két gyönyörű gyermeke ad valódi értelmet.
„Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom… eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok Pallavicini Zita.”
Arisztokrata családba született bele Zita, és ott is nevelkedett. Dédszülők és a nagyszülők átélték az államosítást és a kitelepítést, és ennek hatásai látszottak közvetlen közelről a családján. Lett volna lehetősége a családnak elhagyni az országot, de nagyszülők és az édesanyja nem akarták elhagyni a hazájukat. Maradtak. Gyermekként végignézte édesanyja betegségét (depresszió), amit az államosítást váltott ki. Megfosztottá vált, nem találta a helyét....
Lánya ugyanúgy mint az anyja, kereső, és egyben menekülő asszony.
Nagy erő és bátorság kellett ehhez a naplónak szánt életútnak a nyilvánosságra hozatalához. Nem szépít, megtörtént eseményeket tár elénk. Minden hibát, bukkanót, örömet. Megtalálta a kiutat ebből a mókuskerékből, de ehhez meg kellett látnia önmagát.
A Pallavicini Zita nagyon kifinomult ízléssel rendelkező okos, intelligens, művelt kereső... Keresi a helyét ebben a világban, a gyökereit, szerelmet, szeretetet... mint mindenki. De Ő fel is vállalja életét! Kendőzetlenül feltárja az arisztokrácia viselkedését, gondolkodásmódját, neveltetése előnyeit, és egyben hátrányait.
Az én világrajövetelemkor már megszűnt rég az arisztokrácia, mint társadalmi réteg Magyarországon. Mesékben találkoztam hercegekkel, grófokkal. Nem tudtam, mint is jelent e cím. De az, hogy az államosítás milyen hatással van az érintettekre, azt láttam, illetve hallottam az idősebbek történeteiből. Családom is szenvedő alanya volt az államosításnak, mint abban az időben sokan. Szüleim meséltek arról, ő gyerekként hogyan élték meg a szüleik szenvedését, nincstelenné válását... Így megértem a napló mögött húzódó fájdalmat , időnkénti feladást, és küzdeni akarást.
Bár a napló rövid, de velős. Pallavicini Zita köszönöm, hogy megosztottad velem!
"Arisztokratának lenni nem egy foglalkozás, csak egy ősi privilégium, amit optimális esetben jó célokra kell használni!"
~Tyúkanyó~
0 megjegyzés