Csárdás
Diane Pearson
Harmatcsepp
milyen könyvet olvassak
romantikus
történelmi
Diane Pearson – Csárdás
Diane Pearson – Csárdás
Fülszöveg:
„EZT A TÖRTÉNETET NEM KÖNNYŰ ELFELEJTENI.
NAGYSÁGRENDILEG AZ „ELFÚJTA A SZÉL…” MÉRCÉJÉVEL MÉRHETŐ.”
-így értékeli a Sunday Mirror kritikusa ezt a lenyűgöző regényt.
Diane Pearson regénye irántunk , magyarok iránt érzett szenvedélyéből született.
Ebből az ihletből a zsidó gyökerű Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család tablóképszerű történetének vonulatai bontakoznak ki.
A történet az első háború előtti években kezdődik, átível a két háborún és 1956 előtt zárul.
A regényt olvasva önmagunkról is többet tudunk meg. Kiderül, hogy ma, a XXI. század második évtizedében, a gazdasági válságok, a szétesni készülő világok, a szétziláltság háborúiban, vannak-e még elsírni való könnyeink, van-e bennünk vágy, hogy sokadszor is szembesüljünk a szembesülhetetlennel, a két háború még mindig fájó, el nem felejthető sebeivel, az önmagát ismétlő történelem tragikumával, a mások megsemmisítésére szinte azonnal kész emberi gonoszsággal, az újra meg újra megjelenő pusztításvágy őrületével. Megtudjuk, van-e bennünk elég érzékenység egy ilyen nagyformátumú vállalkozás szereplőinek csodálatos-meghökkentő átváltozásaira, az erős nők portréira, a gyengeség-gyengédség pillanataira? Elhisszük-e az emberi-emberséges gesztusok, az örök emberi érzések csodáit, azt, hogy sokadszor is bebizonyosodik: nem élhetünk nélkülük. Elindulunk-e a szereplőkkel, és velük tartunk-e, hogy azután annyira hozzánk nőjenek, hogy el sem akarjuk elengedni őket?
Ami értékes, nem adja magát könnyen: ez a regény is kiköveteli a jussát, s annak, akitől ezt megkapja, gazdag és eredeti gondolatokat, felejthetetlenül szépen megkomponált képeket ajándékoz.
-így értékeli a Sunday Mirror kritikusa ezt a lenyűgöző regényt.
Diane Pearson regénye irántunk , magyarok iránt érzett szenvedélyéből született.
Ebből az ihletből a zsidó gyökerű Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család tablóképszerű történetének vonulatai bontakoznak ki.
A történet az első háború előtti években kezdődik, átível a két háborún és 1956 előtt zárul.
A regényt olvasva önmagunkról is többet tudunk meg. Kiderül, hogy ma, a XXI. század második évtizedében, a gazdasági válságok, a szétesni készülő világok, a szétziláltság háborúiban, vannak-e még elsírni való könnyeink, van-e bennünk vágy, hogy sokadszor is szembesüljünk a szembesülhetetlennel, a két háború még mindig fájó, el nem felejthető sebeivel, az önmagát ismétlő történelem tragikumával, a mások megsemmisítésére szinte azonnal kész emberi gonoszsággal, az újra meg újra megjelenő pusztításvágy őrületével. Megtudjuk, van-e bennünk elég érzékenység egy ilyen nagyformátumú vállalkozás szereplőinek csodálatos-meghökkentő átváltozásaira, az erős nők portréira, a gyengeség-gyengédség pillanataira? Elhisszük-e az emberi-emberséges gesztusok, az örök emberi érzések csodáit, azt, hogy sokadszor is bebizonyosodik: nem élhetünk nélkülük. Elindulunk-e a szereplőkkel, és velük tartunk-e, hogy azután annyira hozzánk nőjenek, hogy el sem akarjuk elengedni őket?
Ami értékes, nem adja magát könnyen: ez a regény is kiköveteli a jussát, s annak, akitől ezt megkapja, gazdag és eredeti gondolatokat, felejthetetlenül szépen megkomponált képeket ajándékoz.
Véleményem a könyvről:
A T.Bálint Kiadótól kaptam a napokban ezt a könyvet. A borító alapján
el sem tudtam képzelni, hogy milyen regényhez lesz szerencsém, de a fülszöveg
elolvasása után eléggé egyértelművé vált, azonnal neki is kezdtem az olvasásnak.
A könyv egy előszóval kezdődik. Általában nem
annyira szokott lekötni ez az első néhány oldal, de ebben a könyvben ez másként
történt. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy egy külföldi csupán a
magyarok iránti szeretetéből kifolyólag írt egy könyvet, a mi történelmünket fogja
közre.
Majd az I. rész veszi kezdetét, ahol megismerkedhetünk az elbűvölő Ferenc
lányokkal: Évával és Amáliával. Mivel magason állnak a
társadalmi ranglétrán, a fiatal éveik a tánc mulatságokról, és a férfiak
meghódításáról szól, hogy a későbbiekben egy rangjuknak megfelelő férfit
találjanak, aki mellett gondtalanul élhetik le hátralevő életüket.
Természetesen most is egy
szülinapi mulatságra készülnek, rokonuk, Kati
báljára. Kati egy nagyon szerencsétlen fiatal a könyv kezdetétől, és csak
reménykedünk, hogy megtalálja a boldogságot. Hiába a családja az egyik
legvagyonosabb a városban, mégsem kell senkinek, mert annyira csúf. A bálon a
lányok gardedám nélkül jelennek meg, nem kis visszhangot keltve, és persze elég
gyorsan a Papa fülébe jut, aki épp Pesten tartózkodik üzleti úton. Természetesen
nem maradnak büntetés nélkül, ami teljes mértékben meghatározza életüket az
elkövetkezendő hónapokra.
Oldalról oldalra ismerjük meg a
lányokat, majd szüleiket, és bepillantást enged az akkori családok mindennapi
életébe. Bár a mai napig a férfi a családfő, és nagy szava van a családi élet
mindennapjaiban, mégis egy teljesen más világ volt 100 ével ezelőtt. Míg Éva jó
partit szemelt ki magának Káldy Félix
személyében, addig testvére, Amália egy kevésbé rangos férfiba szeretett bele,
akit Világhy Károlynak hívtak.
A lányok teljesen a szerelem
szőtte hálóba estek, viszont volt egy kis gond. A Papa nem adta beleegyezését
Amália és Károly szerelmére, emellett Félixet is másnak szánták.
Fejezetről fejezetre egyre
nagyobb kalandokba keveredünk, és a lányok is a szívünkhöz nőnek igen gyorsan.
A családból persze nem mindenki szerethető karakter, de idővel lehull a lepel,
és szépen-lassan mindenki nézőpontját megértjük.
Bár a könyv nagyon izgalmas, és
magával ragadó, mégsem egy ’ egy nap alatt kiolvasom’ típus. Időt kívánt magának minden egyes fejezet,
hogy ülepedjenek az események, és a tragédiák.
"A hagyományokból, bátorságból (ez nem vita) , formalitásokból és korszerű hadviselést illető mélységes és abszolút tudatlanságból összetákolt, imbolygó építmény már alig állt a lábán."
Amint átértünk II. részbe, nem hogy könnyebb, egyre
nehezebb lesz az olvasás, mert a háború is megkezdődik, és a könyvben szereplő
családok zsidók, vagy félig zsidók… Sokszor a könnyeimmel küszködve folytattam
az olvasást. Számomra nagyon nehéz olvasmány volt. Egy kicsit talán a Trónok harcához tudnám hasonlítani.
Hiszen az is fantasztikus regény, de nehéz feldolgozni azt a sok elvesztegetett
életet, és még nehezebb elviselni, hogy a szereplők, akiket megszerettünk,
életüket vesztik.
Nagyon jól leírta a háborús
éveket, ráadásul szüksége sem volt rá, hogy szavakkal jellemezze mik is
történtek, hiszen ha valakit elvittek az otthonából, vagy épp marha vagonra terelték,
tudtuk hova mennek…
Nagyon nagy elismerés illeti az író munkáját, hiszen
látszott, alapos kutatómunka előzte meg a könyv elkészülését, mert nagyon
pontos jellemrajzok, helyrajzi adatok, illetve maga a magyar kultúra is olyan
pontosan került leírásra, mintha nem is egy idegen ország embere készítette
volna.
Maga a könyv nem hiszem, hogy egy fiatal kezébe való lenne,
mindenképp ajánlom, hogy 20 éves kor felett kezdjen neki az ember. Engem nagyon
megviselt.
"A világ már nem az a csodálatos hely, ahol az ember szívesen él."
Ajánlom
mindenkinek, akit érdekel a XX. századi életmód Magyarországon, kedveli a
családregényeket, és a történelmi eseményeket feldolgozó könyveket.
Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv ide kattintva most kedvezményes áron tudod megvásárolni.
A kiadó honlapját itt tekintheted meg: wwww.tbkiado.hu, illetve egy facebook elérhetőséggel is rendelkezik, amit
érdemes követni, hiszen a sok friss hírhez itt juthatsz hozzá a leghamarabb,
emellett különböző nyereményjátékokkal is szívesen kedveskednek az olvasóiknak: www.facebook.com/tbkiado .
Egy kis érdekesség:
A csárdás hagyományos magyar néptánc (az elnevezés a csárda szóból ered, melynek jelentése: kocsma). A magyar táncstílus megtestesítője, amiben büszke tartású férfi táncosok külön-külön rögtönöznek, szét- és összedobbantva lábaikat, majd a férfiak a nőkkel párban forognak.
Magyarországról származik, és cigányzenészekkel népszerű lett a környező területeken is a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban,Kárpátalján, Morvaországban, a bánáti bolgároknál.
Kialakulása a 18. századi magyar verbunkosig vezethető vissza, mely sorozási tánc volt a magyar hadseregben.
A csárdást a ritmus váltakozása, variálása teszi jellemzővé: a lassú vezeti be, és a vidám, nagyon gyors tempójú friss fejezi be. Számos más variáció van, melyeket ritka csárdásnak, sűrű csárdásnak és szökős csárdásnak neveznek. A zene lüktető, szinkópált 2/4 vagy 4/4 ritmusú.
A csárdás páros tánc, a férfi és nő legtöbbször összekapaszkodik. Amikor mégis különválnak, csalogatásnak nevezzük, ezt főleg az erőfitogtatás, incselgés tölti ki.
Klasszikus zeneszerzők is felhasználtak csárdás témákat, mint például Liszt Ferenc, Johannes Brahms, ifjabb Johann Strauss, Pablo de Sarasate, Pjotr Iljics Csajkovszkij és mások. A világon a legismertebb „csárdást” Vittorio Monti írta hegedűre és zongorára, a tempó 5 variációjával.
~Harmatcsepp~
0 megjegyzés